A Puli étterem óriási csapást mért erre a meleg, napos, őszi vasárnap délutánra. 

Kedvesemmel egy hét különbséggel ünnepeljük születésnapunkat, aminek alkalmából két barátunk megajándékozott minket egy két főre szóló ebéd/vacsora kuponnal az elegáns és magas életet sejtető Andrássy úti étterembe, a Puliba.

Gyanús volt a név, reméltem, hogy nem lesz kutyaszőr a levesben, vagy sz@r a palacsintában. Szerencsénkre kutyák nem voltak, de a második félelmünk, átvitt értelemben minden szinten beigazolódott. Fájdalom amit érzek, ha visszagondolok. 

Előzetes foglalásunk, kérésünk szerint a teraszra szólt, ami egyértelműen a legjobb része az étteremnek. A belsőt puritánság jellemzi egy kis igénytelenséggel fűszerezve, de ez a teraszon ülve tényleg nem zavaró, illetve normál esetben a gyöngébb kialakítást teljes mértékben balanszírozza a figyelmes, hozzáértő személyzet, a barátságos légkör, illetve a kiváló ételek-italok.

A fenti hatáskiegyenlítő tényezőkből az egyik felszolgáló lányon kívül, aki kedvesen mosolygott, semmi nem valósult meg.

Az étlap/A menü. Az a bizonyos lista, amiről a’la carte szemezgetünk. A menü, amivel az étterem reprezentálja magát, amivel első alkalommal beszél a vendég felé, megmutatva alapkínálatát, árszínvonalát, izgalmasságát, stílusát. A menedzsment úgy gondolta, hogy egy pohárfoltos, gyűrött – puli szájából kiszedett – A4-es, tintasugaras nyomtatott, fekete-fehér Comic Sans betűtípusú ’étlap’ eléri majd a kívánt célt, hívogató lesz és jó üzenetet kommunikál a (hülye és/vagy turista) vendég felé.

E ponton jegyezném meg, hogy egy ilyen lokációval rendelkező, de ilyen étlapú és kinézetű étteremből, mint fizető vendég, ezen a ponton fordultam volna ki és sétáltam volna tovább pár métert akármelyik másik teraszos étterembe (Oktogon és Opera között, Andrássy út).

A kuponnal az amúgy is fantáziátlan étlap leggyanúsabb részeiről lehetett csak fogást választani, amiből számomra kitűnt a roston libamáj tokaji szilvazselével. A jó időjárás hatására bizakodó hangulatban voltam, így ezt választottam. Főétel tekintetében, gondoltam biztonsági játékot játszom, így a csirkepaprikás galuskával nevű ételt választottam a Puli meglepetéskosarából. Egy pohár vörösbor is része volt az ajánlatnak, így azt is kértünk (ház bora). A párom próbálta a vörösborát elcserélni roséra, amiből szintén volt ház bora, természetesen sikertelenül.

Negyed óra után kijött az entrée, ami ránézésre egészen pofás volt – eltekintve egy mini szempilla/haj/egyéb száltól a tányéron, amit egy gyors mozdulattal eltávolítottam. A tányéron egy kis négyzetre vágott bundás kenyéren feküdt az elég nagy darab máj, egy kis szerviztálkában átlátszó, aszú bor színű zselé, illetve mindezek mellett egy ecsettel elhúzott szilvalekvárpötty. Nem volt csúnya, noha más volt a tányéron, mint amit az étel neve sugall. Illatokat egyáltalán nem éreztem. Az első falat nyitotta ki a hideg vizet a zuhanyrózsából egyenesen a meztelen hátamra. A jéghideg liba/kacsamájnak 0, vagyis nulla íze volt, a bundás kenyér pedig nem tudta eldönteni, hogy meleg vagy hideg akar lenni alatta. Nem akartam elhinni. Létezik, hogy ezt direkt akarták így? Miért nincs semminek íze? Miért jéghideg? Késemmel belenyúltam a zselébe, majd rákentem egy falat májra. Jelentem, a zselé szintén tökéletesen ízetlen volt és teljesen idegen a tányértól. Leginkább egy ízesítetlen tortazselére hasonlított a szocializmusban annyira imádott gyümölcstorták tetejéről. Következő kör. Egy egész kis szilvalekvár(?) a májra, és robbant a bomba. Sajnos nem az ízbomba, amitől helyreállt volna a világ rendje, hanem a sav bomba robbantotta fel a nyelvem. Életemben nem kóstoltam még ilyen savasságú lekvárt(?). Katasztrófa. Letettem az evőeszközöket, és a páromra néztem: ez sz@r. Kérlelve nézett rám: „Légyszi ne küldd vissza!”. Én: „Nem küldöm, úgy se lesz itt semmi sem jobb”.

És ez így is volt. A hivatalosan „magyaros” Puli étterem a csirkepaprikást sem volt képes úgy elkészíteni, hogy ne jöjjön rám hányinger a szinte rágós csirkecombtól és a jellegtelen, legfeljebb iskolai menzás minőségű paprikás szósztól.

Hogy nem csak a kupon miatt volt-e ilyen gyenge? Hogy ajánlom-e? Szerintetek…? :)

Egy dolgot mégis köszönhetek az étteremnek. Borzasztó ebédem indukálta e blog indulását, azzal a céllal, hogy megspóroljak embertársaimnak pénzt, időt, energiát és drámai ebédeket. Köszi, puszi, Puli!

Értékelésem: 5/1 (egyedüli magasabb értékelési szempont a személyzet: 5/3)

Értékelt étterem:

Puli Étterem – Hungarian Restaurant

https://www.facebook.com/pulibudapest

Andrássy út 34, Budapest, Magyarország                  

Értékelés időpontja: 2014. október 

Üdv, K M