A körút környékén, a Mester utcában volt dolgom a minap. Sokat hallottam a már a több éve üzemelő Black Cab-ről. Ebédidőben, nem sokkal nyitás utána érkeztem, valószínűleg én lehettem az egyik első vendég.
Szemeimmel az étlapot fürkésztem. Első helyen szerepelt a kínálatban a Cabbie Burger, amiről feltételeztem, hogy a ház „flagship” hamburgere, bár ez sosem derült ki, ugyanis a srác a pult mögött nem igazán kívánta segíteni a választást. Mindegy. Jöhet krumplival, üdítővel. „Bő tíz perc és 2150 Forint lesz.” „2150 Forint? De a Cabbie Burger még nagyobb hússal is csak 1200.” „Igen, de a krumpli 500, a kóla meg 450” „Menü nincs?” „Nincs.”
A belépéskor történt első benyomás alapján nem feltételeztem volna, hogy a hely olyan szipi-szuper, hogy megteheti, hogy a máshol „kéred-e menüben krumplival-kólával 350/450ért” kérdés helyett ilyen magas lovon ülhet, de ez akár jó jel is lehet, mondtam magamnak.
Aztán megkezdődött a várakozás. Látható, hogy a pár évvel ezelőtti nyitás óta a takarítás, az étterem tisztán tartása nem prioritás. A mozgásérzékelőn például olyan fekete mocsok van, hogy az embernek elmegy az étvágya. A kajára várva bőven volt időm megszemlélni a részleteket, miközben a négy munkatárs a pult túloldalán inkább egymást szórakoztatta idétlenül, ahelyett, hogy az egy szem k#&va vendéggel tették volna ugyanezt.
Az elöregedett belső design, ami egyébként is egysíkú és fantáziátlan, rettenetes állapotba kezd kerülni. Nem csak a takarításra, de a festésre, a különböző eredetű nyomokra, sérülések kijavítására sem találtak időt/pénzt a köztudottan jól működő –és második egységet is nyitó – üzemeltetők.
Miután idiótaként érezve magam, negyed órát vártam a leszakadt étteremben, a rendelés elkészülte után inkább a terasz mellett döntöttem. Jó kis kikönnyített fém székek és asztalok kihajítva a Mester utca egyenetlen betonjára, minden dülöngél, a szék maga pedig hideg így októberben a szikrázó napsütés ellenére is. Mindezzel együtt, inkább kint, mint bent a kajaszagban, a röhögcsélő munkaerővel.
Mindig azon a véleményen vagyok, hogy inkább várjunk az ételre egy kicsit többet, de az érkezzen elénk frissen, üdén, ropogósan, forrón. Jelen esetben legtöbb időt a hasábburgonya sülési ideje emésztett fel, amit forrón, egypercesen kaptam meg. A krumpliról első pillantásra láttam, hogy ez egy „jó kis” középszerű sültkrumpli lesz. Rendszerint a krumplival kezdem a menüket, mivel egy burger elfogyasztási ideje alatt „megszottyanhat”, de még inkább kihűlhet, ha pedig a burgerrel együtt eszem harapásonként, akkor – szerintem - nem kap elég megbecsülést szegény burgonya.
Halvány volt, talán egy perccel tovább kellett volna még benntartani az olajban. Sótartót nem kaptam, illetve nem volt az asztalon, pedig a krumpli sóssága elégtelen volt. Állagra belül jó volt, de a külső roppanósság elmaradt. Talán ha a korábban említett módon menüben hozzádobták volna olcsóbban a fő attrakcióhoz, nem vártam volna tőle ilyen sokat.
A burgert becsomagolva kaptam, hasonlóan egy „mekis” sajtburihoz. Kicsomagoltam. A burger egészen jól nézett ki, de látszott, hogy ez nem a klasszikus kézműves, extra magas minőségű hamburger. A buci belseje meg lett pirítva, ránézésre sem száraz, klasszikus szezámmagos szórat a tetején. Belül marhahúspogácsa (15dkg), egy szelet cheddar, jégsaláta (mijez,bigmek?…), csemegeuborka, jalapeno, bbq szósz, bacon. Hm…ha minden jól megy egész jó kis élmény vár rám!
Persze az életben a Mester utcai fekete taxi sem hoz habostortát, így a következő 10 percem a burgerrel meglehetősen zaklatottan telt:
- a húspogácsát úgy készítik, ahogy éppen ők gondolják (vagy, ahogy sikerül), nem kérdezik meg, hogyan szereted a húst.
- az ízek egészen egyszerűen nem álltak össze, de hogy egész pontosan fejezzem ki magam: minden íz, amit igazán érezni szeretnék egy jó burgerban valamiért tompa volt. Jelen volt, de nagyon lefojtva. Ezt a halvány, de jó alap ízt viszont teljesen tönkrevágta két dolog: a nyers, érett, nagyon erős aromájú, vastagra szelt hagyma, ami szinte kiugrott a szendvicsből, illetve a metro-aro/tesco-value/cora-winny/spar-budget minőségű mustár, ketchup, majonéz gyilkos magyar strandbüfés kombó, ami arcon köpte az egész „minőségi hamburgerező” koncepciót.
A nyers, vastag fehér-, vagy vöröshagyma és fent említett szentháromság olyan szinten tette középszerűvé ezt a hamburgert, hogy rögtön fellángolt bennem kritikus énem. A Mester utcán térdre borultam a koszos betonon és az ég felé nézve ordítottam, miért?! Na jó, ez nem egész így történt, viszont már vártam, hogy mikor jutok klaviatúrához, hogy kiírjam fájdalmam.
Fekete taxi: engem te többet nem vezetsz meg!
Hát ez a véleményem. Kirtikus? Nomen est omen, ahogy az okosok mondják.
Értékelés
Az értékelés mértékegysége a amely 1-5 * skálán mozog, ahol 5* a legmagasabb értéket jelzi, amely mindig, szigorúan az étterem saját kategóriájának viszonylatában értelmezendő. Az árkategória a magyarországi éttermek árszínvonalához mért, 1-5 € jellel jelzett árszínvonala:
Étel (ízvilág és minőség): **
Személyzet: *
Design és Hangulat: *
Ár/Érték: **
Árkategória: €€
Étterem elérhetőségei:
www.facebook.com/blackcabburger
Értékelés időpontja: 2014. október
A szerző által készített értékelés kizárólag az adott napi állapotot és a szerző szubjektív értékítéletét tükrözi.
Utóirat:
Most komolyan?! Nem bántja a szemüket?? És ha én vagyok egyedül vendég miért nem néz ide senki? :)
Brutális adag, tányérról lelógó, harminc centis hús, nagy adag hagymás törtkrumpli alatta, egy éhes magyar túrázónak a könnye is kicsordul. Illúzióim persze egy percig sem voltak, így meg sem kérdeztem, hogy milyen húsból készítik a bécsit. A bécsi szelet a.k.a. Wiener Schnitzel borjúhúsból készül, minden más „csak” egy nagyméretű rántott sertés szelet, amit magyar vendég általában nem vesz zokon, így egy ilyen helyen én se tettem, hiszen a sertéshús jó minőségű volt, a panír elképesztően friss, ropogós, nem olajos. Nem okozott csalódást egy pillanatig sem. A hagymás törtburgonya a kelleténél egy kicsit szárazabbra sikerült, viszont a hagyma által kölcsönzött enyhe krémessége jól kísérte a roppanós rántott húst.
